Duga Renáta beszámolója

Amikor megpályáztam az írországi szakmai gyakorlatot nagyon izgultam hogy ez most összejöjjön számomra, hiszen a Kanári-szigetekre sajnos nem tudtam elutazni, a covid miatti kevés turisztikai munkalehetőségek miatt. Viszont mindenképpen szerettem volna egy ilyen szakmai gyakorlaton részt venni, ezért nem is volt kérdés, hogy élek az újabb lehetőséggel, azaz Írországgal. Két helyszín között lehetett választani, az én választásom pedig Tralee városára esett, miután mindkét helyszínt megnéztem interneten. Tralee és környéke valahogy jobban vonzott mint Parknasilla, így hát nagy boldogság volt, mikor végül kiválasztottak az útra.

Június 15-én utaztunk ki, aznap már nem volt tanítás, viszont 14-én még volt, így kicsit kényelmetlen volt összepakolni és mindent ellenőrizni megvan-e aznap délután, de természetesen sikerült. Délután találkoztunk a repülőtéren, viszont elég sokat kellett várnunk járatkésés miatt, de még ez sem volt olyan vészes így hogy addig is tudtam telefonálni családdal, barátokkal, illetve internettel kibírható szinte minden. Estefele szállt fel végül a gépünk, Shannon-ba érkeztünk meg a repülőtérre, Claire megyébe, ahonnan egy nagyon kedves taxisofőr vitt Tralee-be, ami már Kerry megye. Az út elég hosszú volt, bár lehet én éreztem csak extrán hosszúnak a fáradtság miatt. Igaz már sötét volt, de azért nagyon próbáltam valamit kivenni a táj szépségéből a kocsiablakon keresztül. A Manor West Hotel-be éjfél körül érkeztünk, rögtön elfoglalhattam a szobám, és így aznapra már csak az alvás maradt reggelig.

Másnap egy csütörtöki nap volt, a munka még nem kezdődött el, csak megismertük a hotel egyik superviser-ét Anne Marie-t, aki körbevezetett minket a hotelben, elmagyarázta mi lesz holnaptól kezdve a feladat, illetve hogy hol található a kis irodájuk, ahol majd minden reggel munka előtt találkozunk. Ezután városnézésre indultunk Tralee-ben, ahol még a város szélén lévő malomba is sikerült bejutnunk egy remek idegenvezetésre.

1. hét

Reggel megkezdtük a munkát a Manor West Hotel-ben. Először Anne Marie-vel találkoztunk az irodában, ahol röviden megismerkedtünk az aznapra beosztott szobalányokkal, majd Anne Marie segítsége által megtanultuk hogy kell az ágyneműket felhúzni, hogy aznap már hatékony segítség legyünk az ott dolgozóknak. A feladatunk ugyanis az volt, hogy annak a szobalánynak aki mellé beosztanak minket aznapra, a lehető leggyorsabban segítsünk az ágyakat áthúzni, míg ő takarít, fürdőszobát tisztít stb. Mindenképpen szükség volt arra, hogy a lehető leggyorsabban és alaposabban haladjunk, mert egy szobalányra osztanak átlagosan 8 szobát, és ezeket időben fel kell készíteni az újabb vendégek fogadására, hogy mire megérkezik az adott vendég, már egyből várakozás nélkül el tudja foglalni a szobáját. De persze annak ellenére hogy nem szabadott időt húzni a mozgalmasabb napokon elnézték és nem bánták hogy ebben az első hétben még nem mindig megy az ágynemű megfelelő felhelyezése, hagytak időt a technikák elsajátítására, és végig nagyon kedvesek és türelmesek voltak. Az első héten különböző szobalányok mellé lettem beosztva mindennap, és mindegyikkel nagyon szerettem együtt dolgozni. Két szabadnap járt nekünk egy héten, az első két szabadnapomon Dingle-be utaztam, a Dingle félszigeten elhelyezkedő egyik legnépszerűbb öböl menti városba. Busszal mentem, és már az út is csodálatos volt, a dombok között vitt a busz, a lent elterülő panoráma és a távolban az óceán látványa egyenesen lenyűgöző volt! Maga a város is nagyon megkapó, lendületes, fiatalos, színes. Tele nagyon jó fej, barátságos emberekkel, akik nem bánják ha visszakérdezel mert nehéz sokszor az ír akcentus megértése. Elmondhatatlanul élveztem a Dingle-ben eltöltött időm, és szerencsére pont sikerült kifogni a napos időjárást.

2. hét

A második héten már egy fokkal jobban ment a munka, és így jobban is élveztem. Jó volt hogy a legtöbb nap pörgős volt, mégis sokszor meg lehetett állni pihenni, illetve a reggeli szünetek és az ebéd is megfelelő volt egy kis lazulásra munka közben. Már több munkatársam is megismertem és még mindig nem volt egy olyan ember se, akivel ne dolgoztam volna együtt szívesen. Mégis akivel a legjobban együtt tudtam működni, az Jade volt, akiről kiderült hogy velem egykorú, és amint mellé osztottak be szinte egyből nagyon jó barátnők lettünk. Munka közben rengeteget beszélgettünk mindenféléről, szerencsére az ő akcentusa nem volt túl érthetetlen. Nagyon örültem hogy lett egy helyi barátnőm és már nem éreztem magam túl egyedül. Ezen a héten is hétfőn és kedden voltak a szabadnapjaim, viszont most nem utaztam el sehova messzire, csak Tralee-t próbáltam jobban felfedezni, mert az esős hideg időjárás nem sok esélyt hagyott a normális utazásra. De nem bántam, mert új helyeket tudtam felfedezni itt helyben, és ki tudtam próbálni a helyi ételeket, mint például a seafood chowder.

3. hét

4. hét